Klézsei énekek és táncok

Örömmel adhatok hírt egy közelmúltban kiadott hangzó gyűjteményről, amely a DialekTon Népzenei Kiadó gondozásában jelent meg. Egy újabb lépés afelé, hogy értékes gyűjtéseinkből mindenki számára hozzáférhető és használható közkincs váljon. A kiadót – amelynek bejegyzése nemrég történt meg – Balogh Sándor alapította azzal a szándékkal, hogy egyetlen, összefoglaló név alatt jelenhessen meg minden olyan munka, amely egyszerre szolgálja az értékmentés, az ismeretterjesztés, a közművelődés és a népszerűsítés sokszor egymásnak ellentmondó célkitűzéseit.

Jelen kiadvány nem előzmény nélküli. Annak a sorozatnak a folytatása, amely a
„Szeretőm a táncba” című lemezzel indult 1997-ben. A cél olyan jó minőségű felvételek kiadása, amelyeken moldvai zenészek zenekari kísérettel is játszanak. Mivel eredeti zenésztársaik már nem élnek, vagy – mint Hodorog András esetében is – nem is volt állandó zenekaruk, a kíséretet budapesti zenészek látják el. Ez egyike azon törekvéseknek, amelyek mind a gyűjtések előkészítésében tetten érhetők, mind a lemezek létrehozásában, és túlmutatnak az egyszerű dallamközlésen.

Ilyen a tudatos „hangszerelés” is. Ez persze nem klasszikus értelemben vett hangszerelés, hanem olyan zenei eszközök alkalmazása, melyek segítségével kiemelhető egy-egy dallam sajátossága vagy különlegessége, és nem idegenek a népzenei gyakorlattól sem. Egy jól alkalmazott akkordkíséret például felhívhatja a figyelmet az általánosan ismert variánstól való eltérésre; a tilinkó felhangjai gyönyörűen adódnak össze a hasonló hangrendszerű dorombbal; bőgőszólam használata a harmóniamozgások könynyebb felismerését segítheti; s így tovább. Az így kialakuló kiegyensúlyozott hangzásvilág nem csak a tanítást-tanulást szolgálja, hanem – talán egyfajta rekonstrukciós kísérletként – a szűk szakmán kívüli érdeklődésre is számot tarthat.

A lemez kiadását hosszú, mintegy tízévnyi gyűjtőmunka előzte meg. Az 1994-ben készült felvételek kazettán való megjelentetése óta szinte minden évben bővült a dallamok száma. Ehhez minden újabb gyűjtéshez fel kellett dolgozni az addigi, rendelkezésre álló teljes repertoárt. Egy eredményes gyűjtés rengeteg tudatos előtanulmányt kíván. Észre kellett vennünk azt is, hogy akaratlanul is hatunk öreg zenészeinkre. Ha ugyanúgy mosolyogva vesszük fel a román rádiós, modern stílusú, újszerű fúvástechnikával előadott dallamot, mint a régi stílusú, magyar éneket, akkor ezzel rossz irányba mozdítjuk belső, gyakran bizonytalanná vált értékrendjüket. Hodorog András esetében általános, hogy szinte csak táncdallamok felől érdeklődnek a lelkes gyűjtők, az énekes hagyomány pedig elsikkad. Pedig ha csak az anyai örökségre gondolunk...

A lemez e tekintetben is hiánypótlásra vállalkozik. A táncok mellett meglepően sok eredetileg énekelt dallam: keserves („Túl a vizen, Tótországon”, „Hegyen, földön járogatok vala”) és guzsalyas („Ki nyíresbe, bé nyíresbe”, „Mikor kedves Laci bátyám”) hangzik el. Ezek nagy része kétszeresen különleges: egyrészt Hodorog Andrástól még nem hallhattuk őket, másrészt új dallamvariánsok is felbukkannak. A régi stílusú népdalok mellett elhangzanak román hatású énekek és táncok is, de találunk példát az erdélyi dallamtípus moldvai előfordulására („Kelet felől fordult a szél”, „Nincsen pénzem, de majd lesz”), valamint rádióból tanult népszerű román dalra is.

A lemezen szereplő zenészek között üdvözölhetünk néhány moldvai muzsikust is, így Legedi László Istvánt (furulya) és Mandache Aurélt (hegedű), akiket a magyarországi táncházas körökben már jól ismerhetnek, csakúgy, mint a kísérőzenészeket: Bolya Mátyást (koboz, dob), Benke Grátzyt (dob), Balogh Sándort (doromb) és Buzás Attilát (bőgő).

Hodorog András furulyás a moldvai magyarok egyik legsokoldalúbb zenészegyénisége. Hangszeres tudása nem csak a tánczenére korlátozódik, hanem jól ismeri a magyarság legősibb dallamkincséhez tartozó énekes hagyományt is. Hagyományőrzésében édesanyja, Hodorog Luca néni példáját követi, aki Klézse falu híres nótafája, mesemondója és régi szokások tudója volt.

A moldvai hagyományos tánc- és zenélési alkalmak megszűnése után a magyarországi táncházmozgalom figyelt fel rá, itthon először 1990-ben hallhattuk Jászberényben. A hatvanas éveiben járó furulyás igen virtuóz játéktechnikája és széles repertoárja méltán képezi alapját a csángó muzsikával foglalkozó zenészek ismeretanyagának. Tevékenységének ma már a moldvai hagyományőrző csoportok munkájában való részvétel is fontos része.

Fontos tudnunk, hogy Hodorog András nem csak a hagyományok őrzésében vállal nagy szerepet, hanem annak továbbadásában is. Népzenei táborok és fesztiválok állandó vendége Magyarországon és Moldvában egyaránt. Számos fiatal mondhatja el magáról, hogy András bácsi révén ismerte meg ezt a már-már feledésre ítélt muzsikát. Hodorog András tudása, öröksége szerencsére nem marad csupán néhány gyűjtemény féltett darabja. Zenéjét a rengeteg gyűjtés mellett (Kallós Zoltán, Pávai István, Kerényi Róbert) több hanghordozó és kottás kiadvány is őrzi. Ezek közül megemlítendő a Magyarországon elsőként megjelent, moldvai furulyazenét tartalmazó kazetta, mely az Óbudai Népzenei Iskola „Mestereink” sorozatában*** jelent meg, valamint a „Serény magyaros” című CD, amelyen zenekari kísérettel hallhatjuk. A legjelentősebb kottás kiadvány, amelynek törzsanyagát az ő dallamai alkotják, a 2001-ben megjelent és azóta is nagy sikernek örvendő „Moldvai hangszeres dallamok”.

A lemezt kezdő tanuló és tapasztalt táncházi zenész egyaránt nagy haszonnal hallgathatja; mindenki, aki a moldvai csángók zenei kultúrájának mélyebb megismerésére törekszik. Hodorog András szavaival: „Mind gyerekeknek és felnőtteknek ajánlom, hogy el ne felejtsük soha ezt a sok szép zenét.”

2004. december 18-án 18 órától kerül bemutatásra a lemez a Marczibányi téri Művelődési Központban a „Csángó Karácsony” című rendezvény keretein belül. A lassan hagyománnyá váló „Csángó Karácsony” a moldvai magyarok számára fontos ünnepkör felé fordul, a karácsonyi szokásokat dolgozza fel Budapesten működő revival zenekarok és hagyományőrzők közreműködésével.

Bolya Mátyás, 2004


Hungarian Csángó Folk Music from Moldva Region, Romania - Whistle
The whistle player featured in this album, Hodorog András is one of the most versatile musicians among the Hungarian Csángó ethnic minority in Moldva region, Romania. In this compilation that is a result of more than ten years of collecting work by musicians and ethnographers, he plays dance music, including modern Romanian melodies, as well as Hungarian folk songs that belong to the most ancient layer of the Hungarian musical heritage. Hodorog, now 60 and a virtuoso of his instrument, is accompanied here by urban musicians from Budapest.